Néha annyira próbálom megérteni az embereket, és annyira nem megy. Amikor homlokegyenest mások, mint én. Persze nem biztos, hogy én csinálom jól, sőt, végeredményben én vagyok az atomlúzer, hisz én vagyok überrégóta egyedülálló, de nyilván azért teszem így, mert így látom jónak.

Én úgy érzem, hogy nem kell feltétlenül mellém valaki pótkocsinak. Csak azért nem kell valaki, hogy legyen. Büszke vagyok rá, hogy meg tudok állni a lábamon egyedül is. Nem mondom, néha összecsapnak a hullámok, néha nagyon szar, néha csak azt szeretném, hogy legyen valaki, akihez hozzábújhatok, átölel, és a karjai közt azt érzem, hogy nem lehet baj. Hogy meg is védjen, és végre ne kelljen mindig azt bizonygatnom, hogy milyen erős is vagyok, mert ő itt van és erős helyettem.
Néha rámtör ez az érzés, de miután kitisztul a hiszti, tudom, hogy csak pillanatnyi megingás volt. Hogy nem azt várom, hogy valaki oldja meg a problémáim, hanem hogy legyen mellettem és támogasson, míg én megoldom azokat.
Megállok a saját lábamon, és nem értem azokat, akik csak azért, hogy legyen mellettük valaki, benneragadnak egy szar kapcsolatban, vagy egyik halványan pislákoló románcból futnak a másikba. Jó, igen, így lehet tapasztalni. Én az ilyeneket mindig megbántam. De ez én vagyok.

Úgy látom, hogy másoknak nagyon kell valaki. Találgatom, hogy miért. Végülis így lehet ez rendjén, ezt a családmintát hoztuk, és az élet rendje, hogy a párunkkal éljük le az életünket. De majd meglesz az a pár. Később.
Addig nem értem, miért kell minden emberben, aki vmi ostoba dumával jön és hajlandó és képes megjegyezni a keresztnevet, a "nagyőt" látni és belemagyarázni? Miért kéne összejönni vele, de csak addig, míg nem jön egy jobb?
A nehezen kialakított menőcsaj/menőpasi imidzsedhez nem illik, hogy parlagon heverj, mert mindig is azt a képet mutattad, hogy széttépnek a pasik? Vagy kell valaki, aki bókgépként funkcionál, megerősíti a silány önbizalmad? Dob az önértékelésen, hogy kellesz valakinek? Mégha az a valaki nem is az, aki Neked kell? Vagy csak kell az érzés, hogy ha történik Veled valami, van, akit felhívhatsz, és szerinted érdekli, hogy mi van Veled?

Nem érzed magad egyedül önálló és értékes  embernek?

Tévedés ne essék, nem vagyok nagy feminista, utálom a szexésnyújorkot, a szingliséget, de ha így alakult, próbálom kihozni belőle a legtöbbet, és élvezni az előnyeit. És azért nem értem az embereket, mert én ezt nem bírom. Nem bírom a smúzolást, arcoskodást, és egy pótlékjelölt érintése nem esik jól.
Ezért próbálok okos lenni a bétaverziókkal, és járok nyitott szemmel az Alfát keresve. Aki majd jön. Ha akar...