munkácsy

alapfogalmakkal nem vagyok tisztában. A wiki szerint "Az absztinencia önkéntes tartózkodás valamiféle vágy vagy testi cselekvés kielégítésétől, melyek a tapasztalatok szerint élvezetet okoznak. A kifejezés leggyakrabban közösülés, alkohol vagy táplálkozás terén használatos; vallási tilalom vagy gyakorlatias megfontolás miatt lép fel." így már nem is csodálkozom, ki akar ezzel tisztában lenni? A gyakorlatias megfontolás (májfájdalom, ha van ilyen) miatt gondoltam a vasárnap délutáni sírva vigad a magyarig nem fogyasztok alkoholt. Tettem ezt tegnap reggel. Ma reggel kiderül, hogy otthon cseh sörfeszt van, valamint hogy az embert igenis naponta felb*sszák agyilag a kedves ismerősei. Az ember társas lény. Csak kell hozzá alkohol. Ennyit erről. Nem is akarok erős lenni.

kistanulságazélettől#1: nagyonsokpálinkától és zöldtől túlfűtött lelkesedésében az ember vaksötétben biciklizve bizony úgy el tudja hagyni a nála lévő könyvet, hogy az a büdös életben nem lesz meg többet. sohase. szóval éjjel egykor, totálkáros állapotban tessék TOLNI a biciklit. ha akarjuk még olvasni a könyvet, persze csak akkor.

egyébként elnézést kérek, de ki az, aki önkéntesen tartózkodik testi cselekvés kielégítésétől, melyek a tapasztalatok szerint élvezetet okoznak, lásd közösülés? Komolyan kérdezem.

Gyerekek, elegem van.

Nagyon.

van két sztorim. 

első kedves kis dalom a táskában egy szerelmetes párocskáról szól. Csaj és Srác húszas éveik elején egymásba botlanak, Srác boldog, hogy talált egy nem túl szép, nem túl mutatós darabot, akivel hajnalig lehet röhögni, aki mellett elengedheti magát, akinek - úgysem számít alapon - nem okoz gondot egy házi sör-virsli párbaj, estébé, estébé. Házasság. Gyerekek. Vidámság. Boldogság. Csaj tizenakárhányév után besokall. Lefogy. Felszabadul. Nőnek érzi magát. Annak is néz ki. Bepasizik. Srác kiakad. Válás. Ki a szemét? Akit mindenki utál? A rossz, akit lekurváznak? Naná, hogy nem az a Srác, aki tizenévig elnyomta a Csajt... Elkényelmesedett, nem gondolta volna, meg is lepődött. Én azt mondom, Csaj igazán megérdemli, hogy végre NŐ legyen. csupanagybetűvel.

második dalom is hasonlóan kedves, tinky winky tollából is származhatna, sztori hasonló. Csaj és Srác tizenév után válás mellett dönt. Károsult: egy darab gyermek. De hogy lássátok, nem feministabuzulós vagyok, ebben a Sztoriban Srác mellé kell állnom. Na jó, nem érdekel senki véleménye, akkor is. Ez a Csaj nemtom mithisz. Paripaarcú fábólvaskarika, zsákhúszas gyanús, tajgetosz-szökevény. Srác isteníti. Fellegekbe emeli. Szuperlativuszok, mantrák, telnek múlnak az évek... oszt Csaj beoszt, hogy off van. Möfszan? 

Azt mondják, a Férfiaknak a női lélek kibogozhatatlan. Én sem értem, pedighát. 

De mééé? Mert sok a hülye fap*na bmeg, azé'.

Az-e a gázabb, ha nyilvánvaló, hogy az ember lánya Munkácsy, vagy az, ha ugyan Munkácsy, de reprónak tartják?

Első esetben fel sem merül, hogy valaki hazaviszi, leporolja, kiteszi és nézegeti, mert ugye ősapánk Karak is megénekelte már, hogy minek, ha van repró.

Utóbbinál valaki hazavitte, leporolta, kiteszi és nézegeti, és boldog, hogy talált magának egy paripaarcú fapinát, és nem kell aggódnia miatta... csak azt nem veszi észre, hogy az nem poszter, hanem egy MUNKÁCSY.

Kéremszépen, senki sem mondta, hogy Munkácsyk leszünk. Nem készítettek fel rá. Nem is kértük. Szinglifanatista félmellű városi amazonok sem vagyunk, akik erre büszkék lennének. 

De ha már egyszer felraktál a faladra b*meg, akkor tudd, hogy mire nézel... 

Karak megmondta a frankót:

"miért a fapinák?
2007.12.12. 12:12 karak
 

Kérdezem a Tomit, aki jövőre szintén nősülni készül, szintén egy hóttunalmas, középcsinos, társaságbapasszolós fapinával, hogy miért nem a Timit vette el, hamár, aki jó fej volt, okos, mint a nap, kicsit hiperaktív, az igaz, viszont keféltek naphosszat, mint a mókuskák. Mondok, a Timi egy Munkácsy volt ehhez a szegény Nórihoz képest. Erre aszongya a Tomi - mélyen, meggyőződéssel - hogy az ember nem tart Munkácsyt otthon, csak halálba aggódná magát, idővel úgyis egyre kevesebbet nézegeti, jó egy repro is tökéletesen.

nem tudom, nem tudom. de asszem igen, de."

én nem kértem, hogy munkácsy lehessek.

De sokáig nem tudtam, mit is jelent igazából ez a mondás... Addig volt jó. Most pedig azon kapom magam, hogy egyfolytában e kettő között vacillálok, és míg régebben vállaltam, hogy esetleg a "szarul" rész lett a vége, de megpróbáltam, terítettem a lapjaimat. Talán a sok "szarul büszkeség nélkül" vége lett az, hogy ma már szenvedek szépen kussban, de a világért sem árulnám el, mi is zajlik bennem. És vigasztalom magam azzal, hogy jobb ez így. Hogy nem pletykálnak rólam, nem utasítanak vissza. És csak emésztem magam, mert szabadulni nem tudok tőle a bizonytalanság miatt.
Talán a legfölöslegesebb emberi érzés a büszkeség, de vigasztal. De igazából mire megyek vele?

Szóval, egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk
egy kis üzletbe. Öt percet sem voltunk benn, és kijövetkor láttuk ám,
hogy egy közterület fenntartó írja vadul a büntetőcédulát. Már éppen
rakta volna bele a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és
megszólítottam: "Ne szívass már, köcsög, mi lenne, ha egyszer
tekintettel lennél egy idős állampolgárra is..." - de csak szerelte be
de csak szerelte be
az ablaktörlő alá az üzenetét.

Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy
feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket.
Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet
is beerőltette az ablaktörlő alá, és elkezdett írni egy harmadikat, a
fene tudja miről. Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment vagy húsz
percig. A közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre
szaporodtak.
Mindez egyáltalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal
jöttünk be a városba. Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot,
hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez a mi
korunkban."

ezt nem akarom elhinni, komolyan. az oké, hogy én már csak nevetek, de akkor is. erről a sztoriról nem akartam posztot vésni, de úgy látszik, direkt úgy alakulnak a dolgok, hogy később megénekeljem ezt a mérhetetlen sok idiotizmust.
történet: lakzi, vidék, stb. Kipucsít az ember lánya ugye, hülye baglyokat el akarja ajándékozni, de az alkalom résztvevői az első szemrevételezés után elvesztik a lehetőséget, úgyhogy marad egy igaz jóbarát tetemre hívása, óóóóóó Mr. alkohol.
aztán mégis felcsillan egy reménysugár,már erős alkoholmámorban, akad egy projekt, baglyok, szevasz! na de ami ezután.....ha valaki akkora puhapöcs, hogy képes a görbe éjszaka után bocsánatot kérni,nem egyszer, negyvenhétszer kábé, meg folyamatosan sajnáltatni magát és szenvedni, az gáz. de nagyon. szupergáz.
és akkor még csodálkozik valaki, hogy dehátmiértnem?
hát azért baszki nem mert nem pillecukor kell hanem beton.hát azért.

nem tudom, vehetjük-e a jónak a meglétét ezzel a rembrandti félhomállyal, vagy a totális közöny lett úrrá rajtunk,esetleg egyesek a napba néztek 5 méterről és már sosem jönnek vissza? VAN-E SZÁNDÉK?
ez itt a kérdés gyerekek. nietzschei messzeségekből azt akarnám nektek üzenni, hogy írjatok vaz.
Mi van veletek? Itt a tavasz, de legjobb tudomásaim szerint nem változott remekbe szabott kis nejlonszatyros magányunkon semmi. Úgyhogy a tavasz illatai (hangyaszag földszaggal és régi 4es6os villeren terjengő fűillattal keveredve) pörgessétek be az agyatokat és szidjátok már ezt a sok két lábon járó szerencsétlenséget LÉCCI. én is írnék, de lejárt a munkaidőm, plusz velem nem történik semmi, valamint jobban szeretem más írásait olvasgatni. és mivel már subbaszíviwiw sem maradt, könyörüljetek.
booyakasha