...szólt a fiú, vagyis nem szólt, hanem írta, mert ugye msnen kell szakítani... szerencséjére nem velem, hanem egy barátnőmmel, de tulajdonképpen nekem is ez az egyik kedvenc szakítós fordulatom.

nos, a szóbanforgó remek ember másfél hónap "járás" után mondta ki eme becses szavakat - azért "járás", mert a másfél hónap alatt körülbelül 8szor sikerült találkozniuk, mert a fiú egyetemre jár és amellett nem volt egy perc ideje sem, pedig kb 15 percnyire lakik a barátnőmtől. az tök mellékes, hogy ő is főiskolára jár, gyakorlatra, vezetni, tesóját látogatni, barátokkal találkozni, plusz van egy kutyája, akit napi kétszer sétáltat és emellett még mindig tudott volna találkozni, de ez persze mind SEMMI egy egyetemhez képest, ugye? persze a munkácsy effektus itt is megvan, hiszen a szakítás állítólagos oka, hogy a srác összefutott a volt nőjével és rájött, hogy még mindig őt szereti...  milyen romantikus, nemde? hogy velem sosem történnek ilyenek... persze az tök mellékes, hogy a volt csaj fűvel-fával megcsalta és hazudott neki, amíg jártak, nem, az nem számít, és az se, hogy Judit meg szerette volna és elviselte volna minden faszságát és kb a seggét is kinyalta volna - persze ha hajlandó lett volna találkozni vele néhanapján. de ezen már meg se lepődünk, mindig is tudtuk, hogy az ostoba libáknak/szemét kurváknak áll a világ, és hogy munkácsynak lenni kurvára nehéz kenyér...

ja, update: örömmel jelentem, hogy a tányérfejű, kockafejű és az "olyan, mintha pofánbaszták volna egy zsák huszassal"-fejű mellé megszületett a negyedik igen találó kifejezés: bulldogállú. aki tovább tudja szaporítani ezt a kedves kis gyűjteményt valami újabb nyalánksággal, kérem, ne fogja vissza magát.