Szóval, egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk
egy kis üzletbe. Öt percet sem voltunk benn, és kijövetkor láttuk ám,
hogy egy közterület fenntartó írja vadul a büntetőcédulát. Már éppen
rakta volna bele a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és
megszólítottam: "Ne szívass már, köcsög, mi lenne, ha egyszer
tekintettel lennél egy idős állampolgárra is..." - de csak szerelte be
de csak szerelte be
az ablaktörlő alá az üzenetét.

Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy
feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket.
Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet
is beerőltette az ablaktörlő alá, és elkezdett írni egy harmadikat, a
fene tudja miről. Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment vagy húsz
percig. A közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre
szaporodtak.
Mindez egyáltalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal
jöttünk be a városba. Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot,
hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez a mi
korunkban."