Eddig boldogan fürödtem a fiatalságomban, mondogattam, hogy semmiről nem vagyok lekésve, és jót kuncogtam a munkatársaimon, akik így a 30 körül munkaidőben wiwen lógva felcsattantak, hogy nem igaz, ez a régi barátnőm is lebabázott.
Eddig.
Merthogy már nálam is kezdődik.
Azt inkább nem tartottam követendő példának, hogy áltis barátnőm 16 évesen megszülte a lányát azt sem tudva, hogy kitől, és lassan suliba adja.
Mivel tudtam, hogy nagyon különböző életet választottunk, akkor sem éreztem, hogy paráznom kéne, amikor ki tudja hanyadik koszorúslánykodásom után régi barátnőm nem sokkal gömbölyödni kezdett, és jött az első és eddigi egyetlen pasijától a kölök. (Akit mellesleg már nagyon illene megnéznem, mert már lassan rámköszön, ha ilyen tempóban jutok el lecsekkolni)
Na de hogy most már a gimis osztálytársak is családalapítgatnak, az nekem új. Ráadásul a jövő hónapban szülve. A szexésnyújork stílusú találkozásaikról ismert klikkről készült fotó láttám kerekedett a szemem a kerekedő pocak láttán.
És most meg vagyok zavarodva. Én eddig úgy voltam vele, hogy most élek csak igazán. Meg így 30 körüli munkatársakkal körülvéve úgy éreztem, hogy nem is kell sietni sehova, ez az én pillanatom, még annyi minden áll előttem, még annyi minden látni-, csináln és éreznivalóm van.
De most pillanatnyilag nemtom.
Most akkor mi van?
Eddig.
Merthogy már nálam is kezdődik.
Azt inkább nem tartottam követendő példának, hogy áltis barátnőm 16 évesen megszülte a lányát azt sem tudva, hogy kitől, és lassan suliba adja.
Mivel tudtam, hogy nagyon különböző életet választottunk, akkor sem éreztem, hogy paráznom kéne, amikor ki tudja hanyadik koszorúslánykodásom után régi barátnőm nem sokkal gömbölyödni kezdett, és jött az első és eddigi egyetlen pasijától a kölök. (Akit mellesleg már nagyon illene megnéznem, mert már lassan rámköszön, ha ilyen tempóban jutok el lecsekkolni)
Na de hogy most már a gimis osztálytársak is családalapítgatnak, az nekem új. Ráadásul a jövő hónapban szülve. A szexésnyújork stílusú találkozásaikról ismert klikkről készült fotó láttám kerekedett a szemem a kerekedő pocak láttán.
És most meg vagyok zavarodva. Én eddig úgy voltam vele, hogy most élek csak igazán. Meg így 30 körüli munkatársakkal körülvéve úgy éreztem, hogy nem is kell sietni sehova, ez az én pillanatom, még annyi minden áll előttem, még annyi minden látni-, csináln és éreznivalóm van.
De most pillanatnyilag nemtom.
Most akkor mi van?
