igen, én ezt megérdemlem, hogy hagyom magam átbaszni, mert nincs még egy ilyen idióta a földön, mint amilyen én vagyok... mert hiába baszok rá valakivel nyolcmilliószor, én még mindig azt mondom, hogy nem direkt csinálja, nem akar nekem rosszat, ő tulajdonképpen szeret engem, csak most épp olyan passzban van, hogy nem képes velem lenni, de azért... na itt kell megállnunk egy pár szóra. mert ez kurvára nem így van, csak én szeretném, ha így lenne. én szeretném, ha olyan különleges lennék, hogy velem még mindig találkozik, jól érzi magát akkor is, ha épp minden szar meg ha épp van másik (három) nője is, attól még velem tölti néha az idejét (néha mást is), nekem ír smseket, hogy mi történt épp vele... mert én olyan különleges vagyok számára.
igen, gondolja pistike, csak a valóság sajnos kurvára távol áll pistike illúzióitól. mert pistike azt hitte, hogy csak vele hajlandó még bő fél évvel a szakítás után is hazamenni, ott aludni esetleg, de nem, mert az illető ékes bizonyítékát adta neki, hogy gyakorlatilag kurvára mindegy, hogy részegen ki találja be, azzal hajlandó bármire. de persze ha meg merem kérdezni, hogy az most mi volt, akkor a válasz, hogy én senki nem vagyok, semmi közöm hozzá, mi a faszt vinnyogok megint. ami persze jogos, csak a szegény hülye meg reménykedett, hogy legalább majd az egy kicsit meghatja a kedves kicsiny szívét, hogy beláthatatlanul hosszú időre és távolságra elmegy, hogy ott talán örökre megszabadul ettől a kínzó érzéstől, hogy miért nem jó ő senkinek se, és ha már arról volt szó, hogy még egy estét együtt töltünk,  aztán le vagyok rázva, mert ő részeg és bulizik, akkor legalább nem a másik exbarátnővel megy haza...
ezt már visszacsinálni nem lehet, se ezt, bármennyire is szerettem volna, se azt, hogy ne menjek el... de talán a szerelem szigetén megtalálom, amit keresek, vagy ha azt nem is, akkor legalább programot minden estére... a baj csak az, hogy úgy érzem, nekem most nem erre lenne szükségem. mindegy, nem kiabálok el semmit, lehet, hogy még annyi se lesz.
azért majd próbálkozom.