van két sztorim.
első kedves kis dalom a táskában egy szerelmetes párocskáról szól. Csaj és Srác húszas éveik elején egymásba botlanak, Srác boldog, hogy talált egy nem túl szép, nem túl mutatós darabot, akivel hajnalig lehet röhögni, aki mellett elengedheti magát, akinek - úgysem számít alapon - nem okoz gondot egy házi sör-virsli párbaj, estébé, estébé. Házasság. Gyerekek. Vidámság. Boldogság. Csaj tizenakárhányév után besokall. Lefogy. Felszabadul. Nőnek érzi magát. Annak is néz ki. Bepasizik. Srác kiakad. Válás. Ki a szemét? Akit mindenki utál? A rossz, akit lekurváznak? Naná, hogy nem az a Srác, aki tizenévig elnyomta a Csajt... Elkényelmesedett, nem gondolta volna, meg is lepődött. Én azt mondom, Csaj igazán megérdemli, hogy végre NŐ legyen. csupanagybetűvel.
második dalom is hasonlóan kedves, tinky winky tollából is származhatna, sztori hasonló. Csaj és Srác tizenév után válás mellett dönt. Károsult: egy darab gyermek. De hogy lássátok, nem feministabuzulós vagyok, ebben a Sztoriban Srác mellé kell állnom. Na jó, nem érdekel senki véleménye, akkor is. Ez a Csaj nemtom mithisz. Paripaarcú fábólvaskarika, zsákhúszas gyanús, tajgetosz-szökevény. Srác isteníti. Fellegekbe emeli. Szuperlativuszok, mantrák, telnek múlnak az évek... oszt Csaj beoszt, hogy off van. Möfszan?
Azt mondják, a Férfiaknak a női lélek kibogozhatatlan. Én sem értem, pedighát.
De mééé? Mert sok a hülye fap*na bmeg, azé'.