De sokáig nem tudtam, mit is jelent igazából ez a mondás... Addig volt jó. Most pedig azon kapom magam, hogy egyfolytában e kettő között vacillálok, és míg régebben vállaltam, hogy esetleg a "szarul" rész lett a vége, de megpróbáltam, terítettem a lapjaimat. Talán a sok "szarul büszkeség nélkül" vége lett az, hogy ma már szenvedek szépen kussban, de a világért sem árulnám el, mi is zajlik bennem. És vigasztalom magam azzal, hogy jobb ez így. Hogy nem pletykálnak rólam, nem utasítanak vissza. És csak emésztem magam, mert szabadulni nem tudok tőle a bizonytalanság miatt.
Talán a legfölöslegesebb emberi érzés a büszkeség, de vigasztal. De igazából mire megyek vele?
miért mindig mi....
2008.06.20. 01:10
Szarul vagy büszkén?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://munkacsy.blog.hu/api/trackback/id/tr48530054
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.