munkácsy

De sokáig nem tudtam, mit is jelent igazából ez a mondás... Addig volt jó. Most pedig azon kapom magam, hogy egyfolytában e kettő között vacillálok, és míg régebben vállaltam, hogy esetleg a "szarul" rész lett a vége, de megpróbáltam, terítettem a lapjaimat. Talán a sok "szarul büszkeség nélkül" vége lett az, hogy ma már szenvedek szépen kussban, de a világért sem árulnám el, mi is zajlik bennem. És vigasztalom magam azzal, hogy jobb ez így. Hogy nem pletykálnak rólam, nem utasítanak vissza. És csak emésztem magam, mert szabadulni nem tudok tőle a bizonytalanság miatt.
Talán a legfölöslegesebb emberi érzés a büszkeség, de vigasztal. De igazából mire megyek vele?